2. Fejezet

A nevetésem nem sokáig tartott, ugyanis észrevettem hogy a lakás romokban áll. Minden fel van forgatva, és az emeletről léptek jöttek. Azt sem tudtam mit csináljak, csak ültem és néztem magam elé. Az emeleten a padló nyikorogni szokott mikor a lépcső felé mennek, és most pontosan ezt a hangot hallottam. Annyira megijedtem hogy nem hogy inkább kifutottam volna az ajtón, hanem a tévé melletti nagyszekrénybe bújtam be. Szóval óvatosan elkezdtem turkálni a zsebembe, de amennyire szerencsétlen vagyok természetesen leejtettem az öngyújtót. Elég nagyot koppant, de úgy látszik őket nem érdekelte, ugyanis még le sem értek. Megnéztem a mobilomat, és pontosan volt annyi időm hogy küldjek valakinek egy üzenetet. Telefonálni nem mertem... Néztem a telefonkönyvemet, Anyu!? Jézusom, ő rögtön idejönne és tuti történne vele valami.. NEM! -gondoltam. A Lillianne, Jess? tuti visszaírnának hogy mivan..- NEM! Nagyszülők, távoli barátok.. Semmi. Egyetlen egy választásom maradt.. Harry.. *NEMÁÁR!* Szóval csak egy gyors sms:

Címzett: Harry

Üzenet: Kérlek hívj a házunkhoz rendőröket, GYORSAN!

Épp elküldtem, és már ki is kapcsolt. Ó igen.. A betörők leértek az földszintre.. Chh. A szokásos fekete ruha, fekete cipő, fekete maszk.. A konyhába mentek, és szerencsére rájuk láttam, a kicsi résből. Kinyitották a hűtőt és a narancslevet vették elő, hozzá két poharat.. Most komolyan? Ennyire elfáradtatok?-gondoltam. Erre már visszahúzódtam volna, de levették a maszkot.. *JÉZUSOM!*..Ez lehetetlen.. Nem nem... Miért? Miért? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.-gondoltam. Bambultam még őket egy ideig, de a rendőrautó szirénája "felébresztett". Azonnal betörték az ajtót és a fegyverrel beléptek, erre persze ők is reagáltak. Bebújtak a pult mögé és lövöldözni kezdtek. Egyszer csak egy hatalmas durranás *PUFF* és az egyik rendőr a földön.. Fejen találták.. Most nem tudtak vele foglalkozni, lőtték egymást tovább. És lám lám. A betörőknek elfogyott a lőszerük, lassan odamentek és letartóztatták őket. Ilyenkor már én is kibújtam a szekrényből hogy jobban szemügyre vegyem mi folyik itt.

- Ki maga? - ordította az egyik rendőr.
- Sa, Savanna Falcon. A a házban lakok, aa-anyukámmal.
- Jól van? Nincsen semmi baja? Mit keres itt?
- Egy buliból jöttem haza, és hallottam valamit, aztán elbújtam és így.
- William!
- Igen főnök? - lépett oda egy vézna rendőrgyerek.
- Kísérd ki a hölgyet és vidd a kapitányságra! És ki az az ember aki kint áll?
- Én nem...
- Ki áll kint? - vágtam bele a szavába.
- William kicsoda áll kint?
- Nem tudom, uram. Azt hiszem ő hívott ki minket, uram!
- Jólvan, nem kell ennyi uram. Elég ha csak válaszol
- Értettem, uram!
*sóhajtva* -Lehetetlen...- és kiment.

Amint kiléptünk az ajtón, Harry odajött és elhívta a rendőrt beszélgetni. Fogalmam sincs miért.. De vissza is jöttek..

- Hölgyem, megengedi hogy mr.Styles velünk tartson? - ekkor Harry mögém állt és önszántából alul a kezemet megszorította.
- Öhm, jöjjön..
- Értettem, akkor kérem üljenek be hátra, mindjárt megyek én is.

Beszálltunk a kocsiba és csendesen vártuk a rendőrt. Vagyis nemteljesen..

- Elmondanád mi a franc történt? - kérdezte hirtelen.
- Öhm, miért? Semmi között hozzá..
- Ki hívta ki a rendőrséget? Mégiscsak van hozzá valami közöm..
- Nincs. Csak neked tudtam írni..
- Szerintem jobb lesz neked is ha most szépen elmondod, érted?
- Ahhj.. - forgattam a szemeimet.
- Ne csináld ezt, mert ettől beindulok.
- Csak nem ettől..!? - és újra megcsináltam, de kár volt mert az ölébe rántott és a combjaimnál fogva szorított.
- Ez fáj, ne csináld..
- Bocs, nem akartam ilyen durva lenni.
- Csak engedj el! - mondtam határozottan és el is engedett.
- Szóval, mostmár elmondod mi volt?
- Hazajöttem, nekidőltem az ajtónak nevettem és lépteket hallottam. A lépcső felől jött úgyhogy inkább elbújtam. Írtam neked üzenetet és aztán jöttek a zsaruk.. Meg te, és ennyiiiiiii!
- De miért nevettél? - nézett rám komoly arccal.
- Ez a cica szöveg számomra vicces volt..
- Nevetségesnek találsz?

Erre nem tudtam válaszolni, mert nem nevetségesnek.. Csak olyan furcsának tartottam.. De hála istennek pont beültek elém és elindultunk az őrsre. Odaúton néha néha rápillantottam Harryre, de vagy a telefonjával babrált, vagy az ablakon bámult kifelé.. Semmi, pedig a kínos kérdés előtt végig rajtam volt a szeme.. Kicsit elszomorodtam, mert valószínű megbántottam.. Na de ennyire!? *JAJJ* Lassascskán odaértünk és bementünk. Mindenfelé egyenruhás emberek néztek rám.. Elég kényelmetlenül éreztem magam, úgyhogy csak ballagtam. Beértünk egy szobába és leültettek. Engem is és Harryt is.

- Szóval szabad a nevüket kérdeznem?
- Harry Styles.
- Savanna Falcon. De várjon, felhívhatom anyukámat?
- Csak nem Greg Falcon lánya? Nagyon sajnálom.. Jó barátom volt, még a főiskolán ismerkedtünk meg. Na szóval, igen. Persze, telefonáljon nyugodtan. Előtte van egy telefon, arról.

A telefonálást gyorsan lerendeztem. Elmondtam mi van, miért kell jönni. Szerencsére nem kérdezősködött.

- Köszönöm. - raktam vissza a telefont.
- Mrs.Falcon, elmondaná pontosan hogy mi történt?
- Persze, szóval úgy kezdődött hogy....- és mindent elmondtam ami csak tudtam...
- ITT VAGYOK! - rontott be anyu az ajtón. - Jézus kicsikém, jól vagy? Nem lett semmi bajod ugye? Nézz rám!!
- Jajj, anya. Minden oké jól vagyok..
- Akkor jó.. És kik voltak akik be merészeltek törni lakásunkba? - tette csípőre a kezét.
- Hát igen épp itt a baj.. Tudod.. Ismerjük őket..
- Tényleg? - kérdezte anyu és a rendőr úr egyszerre.
- Sajnos.. Lilianne és Jess szülei..
- MICSODA? Jack és Bridget? Neeeeem. Biztos rosszul láttál...
- Nem.. Anyu tényleg ők voltak azok..
- Itt vannak képek, már betették őket az adatbázisba. Vagyis már benne voltak. Mindkettőjüknek volt priusza lopásért..- és elfordította anyu felé a gépet.
- Ezek ők! Te jóég.. De miért.. Ohh. Le kell ülnöm..
- Mrs.Falcon, üljön ide! - pattant fel Harry.
- Köszönöm, de te ki is vagy?
- A nevem Harry Styles.
- És hogyan kerülsz ide? - értetlenkedett anyu.
- Hát az...
- Majd én mindent elmagyarázok, hölgyem. Csak kérhetném hogy inkább négyszemközt?
- Persze, akkor mi megyünk is. - felálltam és kimentem a váróba.Egy kényelmes kanapéra lehuppantam és elhelyezkedtem, persze mellém Harry. - Harry.
- Hmm? - válaszolt, nos nem túl kedvesen.
- Haragszol rám?
- Kicsit durva hogy nevetségesnek találsz..
- Nem én nem...  Csak cica, meg az a puszi. Ez furcsa számomra.
- Oh.. Szóval furcsa.
- Jajj, Ne csináld már... Nem te vagy furcsa. Hanem nekem furcsa ez az egész. Érted?
- Értem.
- Mit tegyek hogy ne legyél ilyen?
- Milyen?
- Szótlan.
- Csókolj meg.
- Mi?
- Jól hallottad!
- Nem foglak megcsókolni..
- Akkor majd én! - és megcsókolt.
- Jézus. Ezt most miért kellett?
- Mondd hogy rossz volt!
- Rossz nem volt csak..
- Semmi csak! Beláttad hogy jó volt.
- Olyan vagy mint egy gyerek..
- De helyes gyerek nem?
- De..- nevettem el magam.
- Aludj, ma nálam.
- Nem fogok ma nálad aludni!
- Az előbb is ezt mondtad! - mondta és kacsintott egyet.
- Igen, de az más volt!
- Kérlek!
- Tuti nem engedi anyu! - próbáltam kifogást keresni.
- Megbeszélem vele!
- Hogyne..
- Oké mindjárt! - felállt és elment..

Ez nem normális, anyu hülyének fogja nézni tuti kiakad.. Ugyanmár, nem fog sikerülni. De ha mégis akkor nekem végem..

- Mehetünk is, még beszélgetnek és anyukád elengedett! - csapta össze a kezét.
- MI!?