3. Fejezet

- Mi mi?
- Elengedett? Az én anyukám?
- Aha, a tied. De most menjünk, nem akarok itt maradni tovább!
- Miért? Nemkéne megvárni őket?
- Nneeemm. Később fognak végezni, úgyhogy azt mondták hogy mehetünk.
- Hát.. De nincs ruhám.
- Nem baj. Majd lesz, na gyere.

Remegő lábakkal indultam utána. Magam se tudtam, miért de talán egy kicsit tetszett is. Bár nem tudtam mit várjak az éjszakától.. Kalandos lesz az biztos-gondoltam. A kalandosról eszembe jutott apukám. *ez a te napod rúgj ki a hámból*. Csak ennyi kellett és potyogni kezdtek a könnyeim.

- Hé, mi a baj? - kérdezte Harry miközben beült mellém az autóba.
- Semmi, csak apukám jutott eszembe..
- Sajnálom.. Mi történt vele?
- Csak egy autóbaleset.. De nem az ő hibája volt, érted nem az övé!! - bőgtem.
- Nekimentek?
- Egy részeg idióta, vagy drogos.. Fogalmam sincs mi volt vele. Lehet hogy csak simán ilyen bunkó volt.. Pf. Nem is érdekel, nem találkoztam vele. Az ügyvédeink megbeszélték, és ahelyett hogy börtönbe ment, kifizette azt a hatalmas összeget. Azt kívánom bárcsak inkább oda ment volna..
- Nagyon sajnálom, borzalmas lehetett.
- Hát igen.. Na mindegy ne is erről beszéljünk.. Történt már rosszabb is is úgyhogy ja.
- Rosszabb?
- Ja semmi, hagyjuk.
- Mondd el. Bántottak?
- Én.. Engem már nem érdekel a múlt.
- Kérlek!
- De már 7 hónapja volt...
- És? Egész este ezzel foglak piszkálni ha nem mondod el.
- Jajj, Harry. De nem lényeges..
- De igenis az! Senkinek nem könyörögtem még!
- Pf... És most el kéne ájulnom?
- Aha, és utána jönne a romantikus rész ahol megfogjuk egymás kezét, persze miután elmondtad, és azt mondom hogy együtt megoldjuk. - kacsintott.
- Te bolond vagy! Az élet nem egy film, nincsen HAPPY END sem..
- Hogy ne lenne? Az a jó ebben az egészben, ha az élet elvesz valamit, ad is.
- És nekem mit hozott apu helyére? Ez hülyeség. De te elég bölcs vagy..
- Tudom! És nem, nem hülyeség! Lehet hogy csak késett.
- Késett? Miért már itt van?
- Hát ittvagyok én!
- Harry, pár órája mert neked ment valaki, agyonverted! Tudsz róla hogy ezért fel is jelenthetnek?
- De te is megsérülhettél volna, akkor meg én jelentetem volna fel!
- De nem történt semmi. Jól vagyok!
- Jó értettem.
- Oké.
- Kedvelsz engem?
- Mi?
- Kedvelsz?
- Miért kérdezed ezt?
- Csak válaszolj!
- Alig ismerlek.
- Nembaj.
- Igen.
- Kedvelsz?
- Hallottad nem?
- Én is téged! De el kell mondanom valamit..
- Mit?
- Nem beszéltem anyukáddal..
- HOGYAN??????
- Csak elhoztalak onnan..
- Te nem vagy normális, vigyél vissza azonnal!
- De miért? Eddig minden okés volt..
- Te most szórakozol? MIÉRT!? Most törtek be hozzánk, én pedig csak úgy szótlanul eltűntem.
- De biztonságban vagy velem..
- Ja, gondolom.
- Nem érzed magad biztonságban mellettem?
- Őszintén? NEM!
- Miért?
- Agyonvertél egy férfit a szemem láttára, csak mert nekemjött.
- Már elmondtam miért tettem!
- És mi lesz ha véletlenül nekedmegyek? Engem is megversz?
- Sosem bántanék nőket.
- Kitudja, lehet azelőtt a verekedés előtt is ezt mondtad, csak férfiakkal..
- Nem. Ő megérdemelte.
- Egyáltalán nem.
- De.
- Nem!
- De!
- Uff. Hagyjuk nem vitatkozok veled. Vigyél haza, kérlek.
- Jó. Hazaviszlek.
- És, felszeretném hívni anyut..
- Tessék. - és az ölembe dobta a telefonját.
- Szia, anyu. Nem.. Aha. Nem is tudtad? Még bent vagy? Ja, jó. Csak elmentünk öööö vízért. Oké, akkor otthon találkozunk, siess! Puszi.
- Na?
- Még nem végeztek..
- Akkor haza?
- Igen, HOZZÁM!
- Értettem.

Nem szóltunk egymáshoz. Vezetett én pedig a körmömet bizergáltam..

- Szóval, megérkeztünk. - mondta.
- Meg. -válaszoltam.
- Szia. - köszönt el tőlem.
- Szia - szálltam ki a kocsiból.

A rendőrök már hála istennek eltűntek a lakásunkból, úgyhogy nyugodt szívvel mehettem be a lakásba. Az első az volt hogy bekapcsoljam a gépet, és írjak Jesséknek. Bejelentkeztem a facebook-ra, de sehol sem találtam őket. A régebbi üzeneteknél feketére változott a nevük, szóval vagy törölték a facebook-jukat, vagy engem tiltottak.. -gondoltam. Aztán felmentem twitterre, de még csak nem is követtek. Viszont ott éltek és virultak, ráadásul buliképek voltak fent. Ilyen címekkel: Indul a buli :*, Elcsípjük csajszik ;)):D, Imádlak titeket xx. Mindez 2 órája. Tehát lemondták a szülinapomat, hogy másokkal bulizhassanak.. Mert ők betegek.. * TE JÓ ÉG* Szóval sírni kezdtem *amióta felkeltem körülbelül harmadszorra.. -2 barátnő, hurrá. És még egy tök helyes srácot is elengedtem magam mellől. Istenem, olyan bunkó vagyok-gondoltam. Azonnal rohantam a szobámba feltölteni a telefonom. És felhívtam anyát.

- ANYUUUUUUUUUUUUUUUUU! Ja, nem semmi gond. Igen, szóval azt szeretném kérdezni, hogy aki ma ott volt velünk, tudod a rendőrségen. Aha, Harry. Szóval nem aludhatna ma nálunk? Semmi ilyen, csak ma megbeszéltük hogy megnézünk egy új filmet, és nemt udom hogyan kell beállítani, a nyelvet mert valami makedónul van az elején és ja. Oh, tényleg? Köszi. És mikorra érsz haza? Délre? Miért? Ja. Jó.. Neked is. Én is. Puszi. - anyu, pipa. Már csak Harryt lesz nehéz meggyőzni. - Szia, én vagyok. Csak, mert hogy izéé. Nem tudnál átjönni? Filmezhetnénk, meg ilyesmi.